Nemrég jártunk Marokkóban. Óriási élmény volt. Az arab emberek annyira közvetlenek amilyet én még sehol nem tapasztaltam. (igaz nem vagyok nagy utazó :-)) Először, a magyar közegből megérkezve ijesztőnek tűnt hogy idegenek köszöntenek, beszédbe elegyednek velem. Aztán szép lassan megszoktam, és viszonoztam.
Ott az emberek gyakorlatilag az utcán élnek, árulják portékáikat, szeretnek beszélgetni, ismerkedni, és rendkívül érdeklődőek az idegenekkel szemben. Míg itthon mindenki bezárkózik otthonába, magas kerítéseket, falakat emel maga köré, addig ott pont az ellenkezője tapasztalható.
Mondanom se kell mióta hazajöttem, hiányzik az ottani élet, az emberek barátsága. Emlékezve erre a csodaszép útra készítettem egyik reggel mentateát.
Vettem már korábban mentát díszíteni az elkészült süteményeket, de már alig maradt rajta, gondoltam leszedem a leveleket, és marokkói mentateába teszem. Marokkó nemzeti ital, amit menta levelekre szervíroznak, és cukor hegyekkel ízesítenek. Szó szerint hegyekkel, mert szörnyű édesen isszák. Én bevallom itt vétettem csöppet a hagyomány ellen, mert xilittel készítettem.
Azért így is nagyon finom lett, és jó volt elkalandozni az emlékek gyönyörű világában.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése